A lúdtalp cikkekben állandóan emlegetik a "harántemelést". Csak éppen sehol sem mutatják meg, mi az a harántemelés? Nyilván, ilyenkor a talpbetét közepe táján, a belső oldalon levő nagy, félgömbszerű domborulatra gondolnak, és az olvasók többége is szerencsére erre gondol: a lúdtalp esetében ugyanis valóban ez az érdekes! Ám jó tudni, hogy ezt tévesen nevezik "harántemelésnek". Ez ugyanis orvosilag nem más, mint a láb hosszanti boltozatát alátámasztó hosszanti emelés.  Szóval tisztázzuk, mi micsoda?

A lábnak 2 boltozata van, ahol a csontok egészséges (nem csecsemő) lábon ívet alkotnak:

  • egy haránt (=keresztirányú) boltozat, és
  • egy hosszanti boltozat.

Az ívek szerepe - az építészetben alkalmazott boltívekhez hasonlóan - hogy a felülről egy pontban ránehezedő nagy súlyt (testsúly > lábszár) széles felületre szétoszlassa. Zseniális szerkezet!


A harántboltozat előrébb van, és keresztirányú a lábra (lásd ábra). De a lábnak ezt a "valódi" harántboltozatát a lúdtalppal kapcsolatban felejtsük is el gyorsan, mert a lúdtalpban ennek gyakorlatilag nincs szerepe. E "valódi" harántboltozat lesüllyedése más betegségeket okoz (kalapácsujjak, egymásra forduló ujjak, bütyök, stb.), melyek inkább idősebb korban jelentkeznek. Ha lúdtalpnál "harántemelésről" beszélnek, legtöbbször nem erre, hanem a hosszanti boltozatra  gondolnak.

A "valódi" harántemelés: A kalapácsujjak, bütyök stb. esetén, - ahol ez a lábujjak tövénél levő kereszirányú boltozat lelapul - szoktak (valódi) harántemelést alkalmazni. A gyakorlatban ez nem más, mint a lábujjak töve táján a talpbetét középvonalban húzódó enyhe domborítás (mint egy autóút), ott, ahol az ábrán a nyíl is mutatja. Ez sokkal kisebb, mint a láb belső oldalánál jól ismert nagyobb domborulat. Ha nem nézzük tudatosan, lehet, hogy észre sem vesszük.
 

Hosszanti boltozat (lúdtalpnál ez süllyed le!)
A lúdtalp a hosszanti boltozat lesüllyedésének betegsége. Ennek megfelelően a lúdtalp kezelésében a hosszanti boltozat emelésének van jelentősége, a lúdtalppal kapcsolatban tehát mindig erre a belső, nagy, hosszanti ívre gondoljunk, a cipők esetében pedig a talpbetét belső oldalán levő nagy, félgömbszerű domborulatra. 

Fontos! Gyakorlatban a lúdtalppal foglalkozó cikkek gyakran "harántemelésnek" nevezik ezt a hosszanti emelést. 

Green doktor javaslat:

80%-ban gondolkodás nélkül gondoljunk ilyenkor is a hosszanti emelésre. A fennmaradó 20%-ban esetleg gondolkodjunk. Próbáljuk a szövegből kisütni, vajon ott melyik domborulatra gondoltak? :)

A lúdtalpgyíkon nem térünk el az elterjedt köznapi szóhasználati gyakorlattól, és mi is harántemelésként emlegetjük, de mindig a hosszanti domborulatra gondolunk.

 

 

A szupináló sarok elve is a képen látható: Döntsd egyszerűen kifelé a cipőt, és a boka így kevésbé dől befelé. A szupinálás és a lesüllyedt belső ív (hosszanti boltozat) alátámasztása talpbetétdobmorulattal tehát 2 külön dolog. Amit persze alkalmazhatnak együtt is egy gyógycipőben. A szupinálást ma egyöntetűen minden ortopéd orvos helyesli, a belső alátámasztásról (=hosszanti boltozat emelő betét) megoszlanak a vélemények (Cikk itt!).

Green doktor: A "harántemelés vs. hosszanti emelés" szókavarástan - For fans! Valójában anatómiailag a hosszanti boltozat sem tisztán csak hosszanti boltozatot tartalmaz, hanem egy kb. negyed harántboltozatot is. A lábunknak ez a része (nagyjából) olyan mint egy félkupola. (Ha összetesszük a két lábunkat, megvan az egész kupola.) Ez pedig keresztirányban is domborodik, kb. egy negyedívet. Gondolom, így szavakkal leírva senki sem érti. Nézd meg a saját talpadat!

Ez lehet a magyarázata, hogy - szerintem jogosan - "harántsüllyedésnek" érzik az emberek a lúdtalpat és "harántemelésnek" ennek az alátámasztását.

 

A boltban kapható gyerekcipők legtöbbje lelkesen ígéri: megóvja gyermeked lábát a lúdtalptól. Pedig ez sokukra nem feltétlenül igaz. E sorok írója mindig is odafigyelt gyermekei lábának egészséges fejlődésére. A járástanulás utáni évektől szektás következetességgel járatta őket a gyermekorvos által javasolt harántemeléses Siesta cipőkben. Miután egyiküknél lúdtalpat állapítottak meg 5 évesen, a szakorvos által előírt "harántemeléses készíttetett gyógycipős" évek következtek. Meglegyintett bennünket a hintatalpú cipők szele, majd megismerkedtünk a szupinált cipők és a szilikon sarokék használatának szépségeivel. Több év  tapasztalat után többet tudok erről kicsit. Összeírom, amit szerintem egy szülőnek tudnia kell, hogy gyermeke minél jobban jöjjön ki a lúdtalpasságból.

További cikkek az oldalon:
Milyen cipőt viseljen az egészséges lábú kisgyerek? >>
Mi az a harántemelés? Hol van a cipőben? >>
Jó-e az MBT cipő a lúdtalpas gyereknek? >>
Orvosok megoszlanak: kell-e harántemelés? >>
Milyen cipőben sportoljon a gyerek? >>
Mit sportoljon a gyerek, ha lúdtalpas? >>
Otthon, a szobában miben legyen a gyerek? >>
Aki hajlamos rá, úgyis lúdtalpas lesz? >>

 
Lúdtalp: hajlam vagy születés utáni, környezeti hatás?

A lúdtalp kialakulásában alkati, öröklött tényezők + környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az öröklött hajlam jelentős, sőt alapvető tényező.

  • Van gyerek, aki olyan szerencsés alkatot örököl, hogy tehet bármit, akkor sem alakul ki nála bokasüllyedés.
  • Van aki viszont kifejezetten hajlamos a lúdtalpra. Ha a szülők, nagyszülők közt van lúdtalpas, a te gyermeked is jó eséllyel pályázik ugyanerre.

 

Születéstől kezdve már rajtunk is múlik!

A születéstől kezdve azonban már sok múlik azon, hogyan alakul a gyermek életmódja:  

  • Ha pl. a gyerek sok csokit eszik, elhízik. Ha állandóan a TV meg a számítógép előtt ül, keveset mozog, gyengék lesznek a lábizmai. A nagy súly és gyenge lábizmok miatt sokkal inkább ki fog alalkulni a bokasüllyedés, mintha egy cingár, sokat sportoló kölkünk van. 
  • Ha olyan cipőben járatjuk a gyereket, ami lustává teszi a lábizmokat, nagyobb eséllyel alakulhat ki bokasüllyedés.

(Ugye tudjuk: Minden kisbaba természettől fogva "lúdtalpasan" születik, párnás talpacskákkal. A lábboltozat csak évek alatt, a járás során formálódik, emelődik meg, a lábizmok munkája által. Akinél ez az emelkedés késik, elmarad, azt hívják lúdtalpnak.)

 lényeg: sok tényező együtthatásaként alakulhat ki a lúdtalp. Az  öröklött hajlamunkat nem befolyásolhatjuk (egyelőre), a környezeti hatásokat, az életmódunkat viszont igen. Hogy ezzel mennyire tudjuk befolyásolni a lúdtalp alakulását, erről megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint kár a gőzért, elég csak a tüneteket kezelni. A hivatalos magyarországi orvosi álláspont szerint van mit tenni. E befolyásolható tényezők egyike a cipő.

Lúdtalp elleni cipő segíthet lúdtalp kialakulásában?

Régóta elfogadott elv az ortopédiában, hogy egészséges lábnak nem szabad "lúdtalpbetétes cipőt" adni, mert az lustává teszi a lábboltozatot tartó izmokat, és végül lúdtalp kialakulásához vezethet. Az utóbbi évtizedben a bolti gyermekcipők között is megjelentek olyan cipők, amelyben "az egészséges lábfejlődésért alkalmazott segítségként" a lúdtalpbetéthez hasonló harántemelést alkalmaznak. (Mi az a harántemelés? >>)

 

 Mit ne viseljen a gyerek 1.:  Harántemeléses gyógycipők, Siesta gyermekcipők

Fiam az első járócipőtől kezdve - gyermekorvosi javaslatra - harántemeléses Siesta cipőben járt. Ezek után 5 évesen egyre erősődő lúdtalp alakult ki nála.  E személyes tapasztalat alapján én azoknak az ortopédorvosok véleményét osztom, akik nem javasolják a harántemelés alkalmazását a gyermekcipőkben. Tehát nem előnyös a Siesta és  más olyan "kifejezetten bokasüllyedés elleni, ortopédorvosok által támogatott" cipők viselése, amelyekben harántemelés van. (Harántemelés a cipőtalp közepén, a belső oldalon levő nagyobb dombocska. (Valójában szakszerűen ez "hosszanti emelés". (Erről itt. >>) Ez sok cipőn "jelzetten" van csak jelen, azaz csak puha szivacs, és jelentéktelen magasságú. Ezek csak imitálják a harántemelést. Vicces, hogy épp ezért nincs velük probléma. Akkor van gond, ha a harántemelést tényleg "komolyan veszik", mint pl. a Siesta cipőknél, és számottevő, a lábat valóban megtámasztó domborulatot tesznek a talp belső oldalára. A baj ezzel az, hogy a harántboltozat emelés lustává teszi a lábizmokat. Nem kényszerül a lábizomzat minden lépésnél izommunkára, hiszen helyette a domborulat megtartja a lábat. Márpedig a lúdtalp gyógyulásának egyetlen, küzdelmes útja, hogy a gyerek növekedésével a lábizomzat erősödik, és ez az erősödő lábizomzat helyes állásba húzza a lapos lábszerkezetet, kialakítva a természetes lábboltozatot.

Mit ne viseljen a gyerek 2.:  Hátul nyitott, pántos szandál

Ezek nem segítenek egyenesben tartani a lábat. A kemény, zárt hátuljú (kérgű - de ezt a szót senki sem tudja, hogy ezt jelenti) cipő a jó. Álláspontom szerint a hátul nyitott cipő még mindig kisebb kárt csinál, mint a harántemelés, mert itt ettől függetlenül dolgozhatnak a lábizmok.

Figyeljünk, mert a divatos fazonok iránti igény miatt az "egészséges, lúdtalp specialistaként" elkönyvelt márkák is simán gyártanak nyitott hátuljú szandálokat. Érdekes kérdés a hintacipőknél a gyerekméretben kapható Enquist (volt Softy) szandálja: ez hátul ugyan nyitott, viszont cserébe hintáztatja a gyerek lábát egész nap. Ezért ezt nem vetném el. 

 Érts meg a kezelés lényegét!

A kezelés összes erőfeszítésének lényege, hogy segítsük a LÁBIZMOKAT, hogy ŐK,  AKTÍVAN ezt a boltozatos lábállást kialakítsák.

Az új szemlélet szerint a lúdtalp valódi, végleges megszüntetésének egyetlen (nem műtéti) módja, ha a lábizomzat saját maga, aktív izommunkával húzza föl a befelé dőlt bokát egyensúlyba. Ehhez az izmok mindennapos aktív hangyamunkája kell. Ebből következik, hogy minden kezelésnek ezt az egyetlen célt kell szolgálnia: segíteni az izmokat és a lábat, hogy az izmok fokozatosan boltozatossá húzhassák a lábat. Ez pedig:

1. fokozottan erősíteni a lábizmokat:

  • minél több mezítláb, egyenetlen talajon mozgás
  • lábtorna naponta
  • lábat erősítő sportok
    (tatamis küzdősportok, judo, karate, de sakkon kívül minden sport jó!)
  • lábizmot erősítő hintacipő (MBT, Enquist, stb.)
     

2. befelé dőlő, lesüllyedt helyzetéből egyenesebbre fordítani a lábat (szupinálni):
(hogy az izmok könnyebben egyensúlyba húzhassák a  lesüllyedt lábat)

  • szupináló (kifelé dőlő) cipő (helyes!)
  • zárt, merev sarokrészes (kérgű) cipő (helyes!)
  • harántemelő talpdomborulat  (vitatott! passzívvá teszi a lábizmokat?)
     

Miért lehet káros a harántemelő betét gyermekkorban?

A régi szemlélet szerint a szupináló (latinosan írva: supináló), kifelé dőlő talpú cipő mellett még a lesüllyedt boltozatot alátámasztó harántemelést is raktak a gyógycipőbe (ilyen van sok ortopédorvos által felírt gyógycipőben és pl. a Siesta cipőkben). A harántemelés feladata az volna, hogy (a szupinálással karöltve) a normálishoz közeli (boltozatos) helyzetbe hozza a lábcsontokat.

Az új ortopédorvosi szemlélet szerint viszont a harántemelés inkább árt, mert úgy segít, "mintha a láb karosszékben ülne", azaz elvégezve a munkát az izmok helyett lustává teszi a lábizmokat, így pont azok az izmok nem erősödnek meg, amelyek a boltozat helyehúzását elvégezhetnék. Amint kivesszük a betétet, az ellustult lábizmok nem képesek megtartani a lábat a jó helyzetben, és újra lesüllyed. Az eredmény: a lúdtalpbetétet örökké viselni kell.
Magyarországon ma sok ortopédszakorvos a régi szemléletet viszi, és harántemeléses gyógycipőt ír elő a gyermeknek. Ha ilyen orvoshoz kerülünk, érdemes másik ortopéd szakorvos vagy gyógytornász véleményét is kikérnünk.

Azért is szorul fokozott segítségre a már lúdtalpas láb, mert a gyerek növekedésével egyre nehezebb, "reménytelenebb" helyzetbe kerül, szó szerint: A gyerek növésével egyre nagyobb súlyt kellene megtartania. Úgy, hogy a boka egy befordult, lesüllyedt állapotban van. Hasonló ez a szkanderhez, ahol, ha a karodat már félig lenyomták, onnan már sokkal nehezebben tudod "visszahozni" a normál állapotba. Vagy próbálj megy egy 5 kilós súlyzót függőlegesen megtartani 1 percig, vagy ugyanezt vízszintes alkarral.

Felnőttkorban, fájdalmas tünetek esetén a lúdtalp (harántemelő) betét viszont már szükséges és hasznos eszköz lehet. Hiszen ha eddig nem emelkedett meg a lábboltozat, ezután sem fog.  

 

Miért árulnak akkor harántemeléses cipőket az ortopédorvosok ajánlásával?

X évvel ezelőttig visszamenően az ortopéd szakorvosok és gyermekorvosok kifejezetten ilyen cipőket javasoltak és írtak fel a gyerekeknek. Széles körben elterjedt a hivatalos álláspont, és ezzel a piaci igény is jelentkezett. Sok cipőgyár jóhiszeműen - a korabeli ortopéd ajánlások alapján - elkezdett harántemelős cipőket gyártani. Fáradságos munkával megszerezték különböző ortopédiai szervezetek ajánlását, és mára az "egészséges" cipők  számos divatos fazonban kaphatók. Mókás módon azok a cipők a legelőnyösebbek, amelyek ebből a harántemelős mizériából kimaradtak, de főleg zárt, keménysarkú (kérgű) gyerekcipőket gyártanak (pl. Falcon). 

Az orvostudományban amúgy sosem lehet biztosat mondani. Ami most tutinak tűnik, holnapra az ellenkezőjére fordulhat. Az is lehet, hogy az új ortopédiai szemléletről is kiderül 10 év múlva valami, ami miatt módosítani kell.

Gondoljunk csak az égés kezelésének pálfordulására. Gyermekkoromban az égésre vizettevéstől az orvosok úgy óvtak, mint a tűztől :). Ma meg a legfőbb szabály: hideg vizet minél előbb, minél hosszabban. De hosszan lehetne sorolni a "megdőlt" vagy legalábbis "erősen átalakult" orvosi dogmákat: az étolaj szuper, a margarin szuper, a zsír rossz, az alma jó fogmosás helyett, a tojás káros, stb.

Az orvosok pedig szeretik (vagy kénytelenek?) dogmatikus egyértelműséggel elkötelezni magukat egy-egy álláspont mellett. Hiszen tőlük mindenki egyértelmű "igazságot" vár, az "abszolút, legjobb kezelést". Nem bizonytalan esélyeket, opciókat meg "talánokat".

 Hány éves korig lehet befolyásolni a lúdtalpat?

 A lúdtalp jellegzetessége, szemben pl. a gerincferdüléssel, hogy az idő haladásával/gyerek növekedésével hajlamos a javulásra. Már ha odafigyelünk, és segítünk a lábnak a gyógyuláshoz. Tehát egyáltalán nem reménytelen ügyről van szó. 14-16 éves, optimistábbak szerint akár 20 éves korig is alakítható a lábboltozat. Addig van mit tennünk. A hazai felfogás szerint. De mit mondanak külföldön?
 

Kitekintő a nagyvilágba: Az angolok tojnak a lúdtapra?

Angol internetes beteginformációs oldalakat böngésztem. Nem mélyültem el nagyon benne, de a benyomásom az volt, hogy sokkal lazábban fogják föl a lúdtalpat és a kezeléséből sem csinálnak nagy ügyet. 
Azt mondják:
A lúdtalpak elenyészően kis százaléka olyan speciális eset, amit komolyan kezelni kell, akár műtéttel. A lúdtalpak több mint 90%-a nem igényel semmilyen kezelést gyermekkorban, nem adnak rá semmi spéci cipőt, még szupinálót sem. Angolos blazírtsággal úgy tartják: A többség úgyis meggyógyul felnőttkorra, vagy úgy marad, de nem okoz különösebb panaszt. Ha meg okoz, na annak a pár lúzernek hordani kell valami lúdtalpbetétet a cipőben.

Tanulságos. Ezért kell tanulni furcsa  nyelveket. Hogy meglássuk, hogyan gondolkoznak például egy furcsa szigeten élő különös emberek.

 

Breaking News!!!

Flat Feet? - So what?!

Újsághír: A gyermekkori lúdtalppal kapcsolatban a mostanában végzett kutatások derűlátásra adnak okot, és a blazírt angolok laza hozzáállásának helyességét erősítik. A Pediatrics 2010-es számából például az derült ki, hogy "a 11-15 évesek körében nincs összefüggés a lábboltozat magassága és a motoros teljesítmény között (ugrás, egyensúlyozás, gyorsaság). Általánosságban elmondható, hogy a fájdalommal nem járó lúdtalp nem igényel különleges terápiát. Csupán ha a gyermek fájdalomról panaszkodik, akkor szükség lehet talpbetétre vagy gyógytornára."

 

 

Az egészséges gyermekcipőkkel kapcsolatban egy ponton nagy ellentmondás van a „hivatalos” orvosi álláspontok között: Kell-e harántemelés a gyerekcipőkbe?

Mi is a „harántemelés”? Melyik domborulat ez a cipőben? >> Lásd itt!
(Valószínűleg jó domborulatra gondolsz, csak legtöbb lúdtalppal foglalkozó cikkben tévesen ezt is "harántemelésnek" hívják. Pedig ez igazából a láb "hosszanti boltozata, és hosszanti emelése. A harántboltozatnak és a harántemelésnek a lúdtalpban nincs érdemleges szerepe.)

Az orvosok véleménye közti ellentmondásos helyzetet a legjobban ez a fórumrészlet mutatja:
 
...Sziasztok!
Kisfiam kétéves, későn tanult meg egyedül járni és persze én is -mint ti is- sokat aggódtam, rágódtam, mit adjak rá. Aztán beszéltem egy hozzáértő emberrel, aki mellesleg talpmasszázzsal foglalkozik, de egy nagyon jó, elismert ortopéd orvos mellett volt gyakorlaton, és dolgozott is vele. Ő elmondta, hogy teljesen kettéoszlott a vélemény ezen a téren(is). A szakorvosok egy része ragaszkodik a Siesta cipőkhöz, másik része, pedig állítja, hogy gátolja a tartó izmok megfelelő kialakulását. Neki is, mint ahogy olvastam már itt a fórumon, a legjobb tanácsa az volt, hogy amennyiben lehetséges járjon a gyerek minél többet mezítláb, kapjon a talpa sok ingert. Állítólag jót tesz, ha a kis aprótalpú manók kavicson járnak, persze nem apró éles kavicsokra gondolt, hanem nagy kerekdedekre.
Reméljük, hogy a nyáron adódik alkalom, hogy mezítlábaskodjon minden gyerek, a lehetőségeihez mérten, minél többet."
 
Miről is van szó? Magyarországon évtizedek óta alkalmazott szakorvosi gyakorlat, hogy a lúdtalpas gyermekeknek kemény/zárt kérgű, a láb belső, lesüllyedt részét (ún. "hosszanti lábboltozatot") megemelő talpú gyógycipő kell. Az egészségtudatosság erősödésével erősödött az igény az "egészséges gyerekcipők" iránt, és megjelentek az olyan egészséges lábú gyerekeknek tervezett cipők, amelyekben harántemelést (valójában "hosszanti emelést") is alkalmaznak. Magyarországon nagy karriert futottak be a Siesta cipők, amely megszerezve ortopédiai szervezet ajánlását, jónéhány éven át a gyermekorvosok által ajánlott hétköznapi cipővé emelte a Siestát. Az utóbbi időben azonban "repedezni kezd a vakolat a harántemelés szükségességének falán" - egyre több orvos állt a harántemelést megkérdőjelezők oldalára. A kérdést a piacon érdekelt márkák érdekei is befolyásolják, hiszen a "hivatalos ortopéd orvosi ajánlás" megváltozása akár végzetes is lehet egyes márkák számára.
 
A harántemelést javasló orvosok között (a hitelességet romboló gyors álláspontváltozás kínosságát enyhítendő?) megjelent az a salamoni álláspont, miszerint:
"A harántemelés nem árt, legfeljebb nem használ."
 
 

A harántemelés eddigi PR-ja
A harántemelést és Siesta cipők nagy ismertséget értek el hazánkban. A Siestát támogatók között pl. ortopéd professzort is találunk: www.siestacipo.hu/blog/ludtalp-megelozese/gyerekcipo-ludtalp-megelozese

A fenti oldal végigveszi a Siesta cipők előnyeit. Ezek közül egyet vitat csupán a szakma, a harántemelő betétet. Ezt viszont nagyon. A cikkben a professzor úr véleményeként közölt felsorolásban a következő pont utal a harántemelő betétre:

3. Siesta betét mely lúdtalp kialakulását előzi meg. Siesta betét nem azonos a lúdtalpbetéttel.

Az újabb, harántemelést nem támogató ortopédszakmai álláspont képviselői szerint:

A (Siestában is alkalmazott) harántemelő betét nem előzi meg a lúdtalp kialakulását, ellenkezőleg, elősegíti annak kiakalulását a tartóizomzat lustává tételével.

"A Siesta betét nem azonos a lúdtalpbetéttel."
Ezt a mondatot valószínűleg a fogyasztók aggodalmait jól ismerő marketingesek fogalmazták ide, nehogy az emberek a Siesta betétjét azonosítsák a lúdtalpbetétekkel, amit már "komolyabb bajként", "szégyellnivaló gyógyegérségként" netán "izomlustító hatása miatt károsként" asszociálnak.
A mondat további "speciális" különbségeket sejtet a "lúdtalpbetétekhez" képest. Kíváncsivá is tettek: vajon tényszerűen milyen különbségeket tud bizonyítani a gyártó a "Siesta betét" és a lúdtalpbetét működése, hatása között?

Mert, végülis mondjuk meg egyszerűen: A "Siesta betét" lényege, hogy harántemelést tartalmaz, tehát megegyezik a lúdtalpbetétekkel. 

 

Van-e, amikor hasznos a harántemeléses betétű cipő?
Ésszerűnek tűnik, hogy bár a hétköznapi viseletre nem ajánlott a lúdtalpbetétes (harántemeléses) cipő, azokban az esetekben, amikor a láb kifejezetten túlterhelődik - például fárasztó sportoláskor, álló munka esetén - érdemes a megelőzés érdekében harántemelős talpbetétet viselni, amely a túlterhelés következményeit (a szalagok továbbnyúlását) csökkenti.

Felnőtt korban is csak akkor érdemes elkezdeni a betétviselést, ha már van valamilyen panasz (fájdalom, bütyök, kalapácsujj stb.).

Green doktor szubjektív: Melyik orvos harántemelős, melyik nem?

Személyes benyomásaim szerint:

  • a nagy fehérember típusú, műtétorientált, vezető beosztású, konzervatív felfogású, férfinemű ortopéd orvosok a régi harántemelés elmélet és Siesta-cipő pártiak.
  • a nő ortopéd orvosok és a jellemzően fiatalabb, szintén nő gyógytornászok, rugalmasabb, újra nyitottabb felfogásukkal összhangban az új, harántemelés ellenes álláspontot osztják.

 

Siesta sem akar rosszat...
Emberileg mélyen együttérzek a Siesta cipővel és stábjával. Olyan lehet ez, mint amikor valakit 51 évesen kirúgnak a tanítói állásából. Nem tehetnek róla. A Siesta nem egy káros terméket akart manipulatív marketinggel elsózni ártatlan gyerekeknek és szüleiknek. Jóhiszeműen, az akkor érvényes orvosszakmai ajánlásokat figyelve fejlesztettek egy minőségi terméket. Nem tehetnek róla, hogy az orvosszakma lassan kihátrál az egyik fő jellemzőjük, a harántemelés mögül. Biztatásul: Nem reménytelen a Siesta márka helyzete, csak gyorsan reagálniuk kell a változásokra. Ki kell kapni a harántemelést a Siestákból, gyorsan kommunikálni ezt, és a márka megújulhat.


Sok személyes tapasztalaton alapuló tanácsot találsz itt, ha ezt átböngészed, nagyjából kapisgálni fogod a helyes cipő milyenségét:

http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=31946

Részletek lúdtalpas fórumokból:

"A mi családunkban minden gyerek vékonyka volt (én is), mégis szinte mindenki lúdtalpas. Tuti genetika."

"Szerintem, aki hordozza magában a bokasüllyedésért felelős gént, annál előbb utóbb úgyis kialakul majd, ez a korai betétes cipő választás nem nagyon befolyásol semmit."

"Az anyukám lúdtalpas, Én nem vagyok és nem is voltam, és a mi időnkben nem is voltak ezek a lábbelik, örültek, hogy valamirevaló cipőt sikerült kapniuk a lábunkra."

"A sógornőm szerint -aki gyerekorvos- éppen ezért felesleges ezeket a méregdrága cipőket megvásárolni, de mindezek ellenére a saját lelkem megnyugtatására Én* is megveszem ezeket a drága cipellőket. De a siestát azt nem, arról Én sem hallottam túl jót."

* Green doktor: van egy bája az önmagát nagybetű "Én"-nel megtisztelő fórumozó gesztusának. Ezzel én is sokszor kacérkodok.**
** Igen, így k-val!

A fenti fórumvélemények jól mutatják a népszerű "nihilista" álláspontot, amelynek lényege:

Teljesen fölösleges bármit tennünk, a lúdtalp veleszültetett hajlam, aki hajlamos rá, úgyis lúdtalpas lesz, aki nem hajlamos, úgysem.

A lúdtalp kialakulásában fontos alaptényező az öröklött hajlam, ami elősegíti, hogy valakinek legyen, valakinek meg nem, mint pl. laza ízületek, szalagok. Viszont ma mégis "népbetegséggé" vált, az oviskorú gyerekek nagy részének már problémái vannak. Ez már viszont épp azt mutatja, NEM CSAK a veleszületett hajlam, de az életmód is számít (a kevés mozgás, a sok ülés, a testsúly növekedése és a rossz cipő is). 
Ennek ellenére épp a lúdtalp esetében máig nem igazolt egyértelműen, hogy számottevően befolyásolni tudjuk-e itt taglalt praktikáinkkal jó irányba gyermekkorban a lúdtalpat (lásd az angol szemléletről szóló megjegyzést itt, a cikk végén >>).
 

Green doktor szubjektív:

A magyar emberek számottevő része képtelen %-os esélyben, kockázati mértékben gondolkodni. Elképzelni, hogy egy betegséget több tényező együttes hatása alakítson ki. Fekete-fehér, igen-nem válaszokat vár. Imádjuk, igényeljük a leegyszerűsített válaszokat. Vegyük a cigaretta és a tüdőrák kapcsolatát. Hányszor halljuk:

„Nagyapám napi 2 dobozt Fecskét szívott, mégis 90 évig élt, végelgyengülésben halt meg.”

És a vicces, hogy valóban igazuk van: az életük végéig cigarettázóknak ugyanis kb. 10 %-a lesz tüdőrákos. Vagyis, kilencszer nagyobb az esélyünk, hogy megússzuk, a világban pedig valóban kilencszer annyi füstkazánként bagózó 90 éves nagypapát találunk, mint aki tüdőrákban meghal tőle.

Ráadásul a másik oldal is hajlamos egy-egy tényező jelentőségét eltúlozni. Az egészségügyi hatóságok kampányaikban például olyan túlzó állításokat tesznek cigaretták csomagolásán, mint "A dohányzás halálos tüdőrákot okoz." vagy "A dohányzás lassú és fájdalmas halálhoz vezet." Ezzel lényegében azt állítják: "Aki dohányzik 100%-ban tüdőrákos lesz." Megint egy leegyszerűsítő, fekete-fehér állítás. Amint említettük, valójában a cigarettázóknak csupán(?) 10 %-a lesz tüdőrákos. (További adatok angolul itt. )

Ezzel szemben, ha a két véglet helyett reálisan értékelnénk magunkban a dolgot, arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy 10% halálos kockázatot magunkra venni, amit egy döntéssel ki tudnánk iktatni az életünkből távolról sem halálos ítélet, viszont zavaróan magas rizikó, ami bőven nem éri meg.

Szóval, együtt lehet élni a tudattal, hogy a dolgokat sokszor nem intézhetjük el igen-nem  válaszokkal?

Régen a körzeti orvosod egyszerűen megmondta neked, melyik tablettát vedd be, mit egyél, milyen vizsgálatokra kell elmenned. Ma már egy korszerű szemléletű orvos (a betegeket partnerként kezelő nyugati kultúrákban inkább, Magyarországon még kevésbé), a betegségedet egy komplex problémaként látja,  kezelésként opciókat ajánl neked, többféle kezelési módot, elmondva mindnek az előnyét és a kockázatok esélyét. Így egyre több felelősség a tiéd - saját sorsodról. Ez elbizonytalanító, idegesítő. Mert rájössz, hogy az orvostudománynak is vannak határai. Hogy nem egyértelmű, melyik kezelést kéne választani? Hogy a betegségedet esetleg nem lehet teljesen meggyógyítani. Hogy* a kezelésnek lesznek mellékhatásai. A követendő az lenne, hogy a kockázatok nagysága alapján apró mérlegelések alapján apró döntéseket hozzunk. Abbahagyjuk-e a dohányzást, vállaljunk-e egy műtétet, amelyben 1000-ből 4,3 ember a műtőasztalon marad és így tovább. 

* Hogy hoggyal nem kezdünk mondatot? Hogyne kezdenénk!

Járástanuláshoz: semmit, ill. zoknit, puhatalpú bébicipőt.

Tudom, nehéz ezt egy jó anyának elfogadni, hogy semmit se adjon a gyermeke lábára, mikor a boltok roskadoznak a cuki csecsemőcipőktől. De ma már számtalan lehetőség van, hogy ezt lelki terhet valahogyan feldolgozzuk (védőnői szolgálat, családsegítő központ, pszichoterápia, természetgyógyász, stb.) A gyereknek ugyanis az a legjobb, ha mezítláb totyoroghat. 

Ne vegyünk "rendes talpú" cipőt, álljunk ellen a "hát nem tündi-bündi, hogy tisztára olyan, mint a nagyok, csak miniben" érzésnek.

A puha talpú bébicipő is ott kell azonban csak, ahol amúgy lehűlne a gyermek lába. A kicsinyükért - alapjában véve nagyon helyesen - aggódó anyukák azonban legtöbben még egy indukciós tűzhely tetején szambát gyakorló gyerekre is cipőt adnának, nehogy megfázzon.

Hogyan dönthetjük el, hogy kell-e a gyerekre cipő, vagy genelhet mezítláb ill. zokniban:

 A Green-féle "Regular Hand-Touch módszer"
(RHT-method, magyarul nagyjából: "Rendszeres Kézi Érintés módszer") Ezzel az egyszerűen elsajátítható módszerrel bárhol magunk is eldönthetjük, rá kell-e adnunk cipőt a gyerekre: Engedjük mezítláb tenni-venni a gyereket az adott padlón, majd 10-12 percenként a kezünkkel érintsük meg a gyermek talpát. Ha hűvös, adjunk rá zoknit, következő fokozatban a cipőt. Ha nem hideg, újabb 10 perc múlva ellenőrizzünk.

 

2 éves kortól legalább 5 éves korig:

  • magasszárú, hátul merev és zárt (=zártkérgű),
  • harántemelés nélküli, azaz sima talpbetétű
  • többcsatos, jól szorítható cipőt

 

Vigyázzunk: Saját eszünkre és szemünkre hagyatkozzunk vásárlásnál. Gyűrjük, hajlítgassuk a cipőt kérgét, próbálja föl a gyerek, nézzük meg mennyire tartja a lábát.

Ne elégedjünk meg azzal, hogy a kinézett szandál "formára zárt kérgű". A szandálok között soknak van például puha, neoprénszerű zárt kérge, de az nem tart semmit sem. 

Szandálokat a legnehezebb jót találni!

Green doki javaslata:

Bármi jó lehet, ami a fenti kívánalmaknak megfelel. Személyes kedvenceimmé azonban a Falcon szandálok váltak. Pedig hosszú utat jártak be, míg idáig értek.

A kezdeti szektás Siesta hívő időkben megvető flegmával löktem félre a boltokban a Falcon cipőket, hiszen "nincs bennük harántemelés", és a tudományos talp kiképzés, és az ortopédológusok ajánlása. Elephanten, Superfit, bármiben jobban bíztam, mint ezekben.

Mikor először hallottam, hogy van, aki már nem ajánja a harántboltozatos cipőket, bátortalanul vettünk egészséges lábú 4 éves lányomnak egy Falcon 3 csatos szandált. Azután, ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált számomra a harántemelés átka, utólag kezdett fölértékelődni a kis Falcon. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokat látott Falcon szandál példányok. Találni még ilyen egyszerű, elegáns kis fehér cipőt?

Na, és azért szeretem a Falcont, mint márkát, mert

  • szandálban nagy méretig (31-ig) gyártanak magas szárú,  kemény kérgű 3 csatos modelleket, sokfélét
  • egyszerű, sima talpbetétje van, harántemelés nélkül
  • finom, egyszerű fazonú és színű, elegáns kis modelljeik vannak, nincs rajta egy képregényhez elegendő maci- vagy manófigura
  • tiszta bőr, kívül belül

Külön szimpatikus, hogy amint utánaolvastam, egy kis-közepes magyar családi vállalkozásról van szó. A marketingjük zéró. Egyszerűen a jó minőségű és árú termékek tartják fenn a piacon. Respekt!


Milyen cipőt viseljen a gyerek 6 éves kor fölött?

A fiúk lehetőleg durván drága Nike, Adidas vagy más, különleges nevű márkás sportcipőt. Miért? Mert az menő.

A lányok is, amit akarnak.

A lényeg: valódi B Ő R cipőt!

Egy nagy baj van, a sportcipők közt szinte teljesen megszűntek a valódi bőrből készültek. Szinte mind műbőrből van. Az pedig baj. Mert innentől nem alkalmasak hétköznapi viseletre. Jelentős számuk, a rendes, "valódi műbőr" egyáltalán nem szellőzik. A gyerekeket pedig már jóideje leginkább sportcipőben járatják minálunk, merthogy a gyerekek abban akarnak járni. Az eredmény: büdöslábú gyerekek.

 

 

 

 

Elméletileg és az új szemléletet képviselő ortopéd szakorvosok szerint: igen.

Mondván minden jó, ami erősíti a lábizmokat! A gördülő talpú cipőnek pedig épp ez az egyik lényege (a gerinc tartásjavítás mellett).

Green doktor véleménye: Elméleti szempontból tehát jó hatású az MBT cipő. Gyereknél én talán mégis inkább a szupináló talpú normál cipők mellett döntenék, a gördülő talp instabilitása, kifordulásra való hajlama miatt.

....................................................................................................................................................................................................

 Gördülő cipő fogalma: értsd (bármilyen márkájú) hintacipő, gördülő cipő, gördülő talpú cipő
Bárhol, ha MBT-t írok, az összes "hintatalpú cipőre" gondolok, mert ezt a cipőtípust mindenki így azonosítja, "neve egyet jelent a kategóriával", lásd még "cellux", "rotring", "nescafé" és társaik.
....................................................................................................................................................................................................

A boltokban és webboltokban számtalan hintacipő márkát találunk. Vannak gyengébb és jobb minőségűek. Ami a "szakmai lényegüket" illeti: a talp domborulata különböző lehet! Minél domborúbb a talp, annál intenzívebb tornára kényszeríti a lábizmokat.

A domborulattal azonban a gördülő cipők gyengéje is egyre növekszik: az instabilitás. Egyre nehezebb benne szaladni, normálisan járni, illetve mivel ezek talpa magasabb, egyre instabilabbá válik a cipő, annál könnyebben kifordul a boka. Felnőtteknél ez kevésbé gond, mert önfegyelemmel megtanulnak óvatosan mozogni, de egy szaladgáló, többiekkel játszó, focizó, lépcsőn ugráló gyereknél ez nem működik. Gyakorlati tapasztalat, hogy  könnyen ki-kifordul a lábuk szaladgálás közben gördülő cipőben, már enyhe domborulatú gördülő cipők esetén is. Ennek hosszú távon megnyúló bokaszalagok, és később is kifordulásra hajlamos boka lehet a következménye.

Saját gyermekünknél magunk próbáljuk megítélni, mennyire mozgékony, illetve van-e a napi aktivitásainak olyan része, amikor ki lehet zárni hogy hirtelenül rohangálni kell őrült módjára, mert meg kell menteni a galaxist a betolakodók elől, vagy mert fölbukkan az osztály réme Márk (név behelyesítendő), és gilisztát akar tenni a lányok nyakába, vagy hasonlók. És ezekre az alkalmakra szorítani a gördülő cipő viselését.

Van, aki úgy fogalmaz: gördülő, MBT cipő csak azoknak a gyermekeknek való, akiknek már van olyan testtudatuk, hogy helyesen tudják használni. Ellenkező esetben nem fejti ki jótékony hatását.  Hogy hány éves kortól van ez? Egy biztos, 7 éves gyereknél már van ortopéd orvos, aki javasolja a gördülő cipőt.

 

Mehet-e szupinálás a gördülő talpú cipőbe?

Mi van, ha a gyermekünk már lúdtalpas, a szakorvos kifelé dőlő talpú, sarokékes cipőt javasolt neki, és mi MBT cipőben szeretnénk járatni? Kell-e az MBT-t is szupináló sarokékkel ellátni, vagy szupináló sarokbetétet tenni belülre?

NEM. A hintatalpú cipőt nem lehet/szabad szupinálni. A gyermekortopéd szakorvos előírhatja úgy bokasüllyedésre a javallatot hogy  „MBT cipő vagy (5 cm-t) kifelé dőlő, harántemelés nélküli gyógycipő”.  A két rendszert azonban nem szabad ötvöznünk.

Túllőni a célon MBT cipővel?

Alább olvasható kele kommentjében, hogy neki a sok MBT viseléstől már lefelé görbülve maradtak a lábujjai, és "túlemelkedett a lábboltozata".

Green doktor szubjektív: Ez a kellemetlenségen túl az MBT cipők valós hatékonyságát is bizonyítja: Ezek szerint tényleg kell a lábujjaknak lefelé dolgozniuk, és tényleg megerősíti az izomzatot. Nem túl bonyolult logikával azt tanácsolnám, ha észrevesszük, hogy túlságosan lefelé hajlanak a lábujjak, ne hordassuk/hordjuk annyit az MBT-t. Váltogassuk normál cipővel.

ÚJ! MBT hatékonyság felnőtteknél: tudományos kérdőjelek?

2013-ban publikálták az MBT cég által kezdeményezett kutatás eredményét, ami nem éppen a cég által várt eredményt hozta. A kutatásban az angliai  King's College, Hertfordshire Egyetem valamint 2 londoni kórház 115 gerincfájdalomban szenvedő önkéntesénél vizsgálták az MBT viselés hatását a normál edzőcipőhöz képest. Az eredmény: többen voltak, akik jobban érezték magukat edzőcipőben járva. Azért ne hamarkodjuk el az MBT kihajítását az ablakon. 115 eset még nem megingathatatlan súlyú bizonyíték az MBT-k hatástalanságára. Az MBT cég is feltehetően tesz marketing erőfeszítéseket a kellemetlen fiaskó kiküszöbölésére, esetleg egy új kutatás formájában. De egészséges kétkedésre és további vizsgálódásra int.  Cikk a kutatásról magyarul az Index.hu-n >>

 

A sakk kivételével szinte minden sport előnyös hatással van a lúdtalpra. Az egészen súlyos bokasüllyedést leszámítva, (ahol a fájdalom is jelzi, hogy nem okés a dolog) minden sport, ami erősíti a lábizmokat, gyógyítja a lúdtalpat is! Nem kell tehát azon aggódni, hogy "nem bírja a gyerek", "felmentés kéne neki tornaóráról". A jó sportcipő viszont kiemelt fontosságú náluk, ezt külön bejegyzésben taglalom, + itt egy jó cikk: www.edzesonline.hu/cikk/109/futocipo_valasztas

A sportok között láberősítő hatás szerint azért vannak fokozatok:

1. Tatamin végzett küzdősportok - a legjobbak

  • Judó
  • Más, mezítláb, de szivacson végzett küzdősportok. Pl. karate.

Judó: azért lehet talán még jobb, mint a karate, mert itt összekapaszkodnak a gyerekek, a küzdés közben állandó (láb)tolásokat végeznek, ami igen intenzíven erősíti a láb és a lábszár izmait. 

Tatami: azért külön jó, mert puha, bizonytalan, így a lábat még ez is állandó munkára készteti. A parkettán zajló mezítlábas edzés sem rossz, csak a tatamis azért jobb.

2. Bármi, ami erősíti a láb és lábszár izmait. Atlétika, futás, foci, kézilabda, kosárlabda.


3. Iskolai gyógytorna (ingyenes)

Minden iskolában működik ingyenes gyógytorna! Talán sok szülő nem is tud róla. Ez egy államilag támogatott szolgáltatás, melynek keretében heti 1-2 alkalommal egy gyógytornász

  • tornatermi foglalkozást tart különböző mozgásszervi problémákban szenvedő gyermekeknek.
  • úszásoktatást, gyógyúszást tart uszodában

Több iskolának van általában egy gyógytornásza, valamelyik iskolába kell vinni a gyereket. Az általában 45 perces órán vegyes feladatokat végeznek, általában a testtartás, gerincferdülés ill. lúdtalp elleni gyakorlatokkal. A gyógytornászokat úgy tudom darabra fizeti az állam, tehát érdekeltek a gyerekek toborzásában.

Green doktor: Egyre elvittem a gyereket, de a következőre jutottam:

  • Gyógytornára járni a gyereknek ciki, szégyenletes, megbélyegző dolog. Gondolj bele, ha megkérdik a skacodat: Te mire jársz? Én judózni... Az jó, én meg ...gyógytornára!
  • Sokféle mozgásszervi problémával vannak ott gyerekek, a gyakorlatok töredéke megy láberősítésre, miközben elhordani a gyereket sok időt igényel.
  • Ahol mi voltunk (ez lehet, hogy egyedi), több problémás, nehezen kezelhető gyerek volt, a gyógytornásznőnek komoly és intézetbe illő hatalmi csatákat kellett vívnia a renitensekkel, ezzel ment az idő. 

 Green doktor javaslata:

  • Gyógyegértorna helyett írasd be a kölköt judózni, karatézni, focizni heti 1-2-szer. Többet ér, és élvezni is fogja.
  • Vezesd be a napi 15 perc lábtornát a gyerekkel otthon. Sokkal többet ér a (majd)mindennapos 15 perc lábtorna, mint a heti egyszeri 45 perc vegyes gyógytorna. Saját tapasztalatból tudom, ezt nagyon nehéz betartani. Nekem naponta 17:40-kor riaszt a mobilom: LÁBTORNA! Aztán 50%-ban 25%-ban lesz is belőle valami. (Jó, ha tudjátok: Jelenleg 100%-ban hanyagoljuk a lábtornát, csak judó van, heti 3.) A lábtorna gyakorlatokról külön bejegyzést találsz.

 

Fontos! Ha nem sportoltatod a gyereket, és nem csinálsz vele lábtornát sem, a semminél az iskolai gyógytorna is sokkal jobb! Sőt, szeretném megvédeni az iskolai gyógytornát és gyógytornászokat (magamtól): alapvetően fontos, és jó lehetőség, hiszen ingyenesen biztosít gyógytornát és úszást azoknak, akiket nem tudnak sportra vinni vagy kellőképpen lusták a szüleik.

 

 

Megoszlanak az álláspontok. Az aktuális, széleskörben hangoztatott ortopédorvosi álláspont szerint sík padlón ne legyen mezítláb, viseljen cipőt, ill. gyógycipőt.

Egyes gyógytornászok szerint viszont: otthon sem jó, ha állandóan gyógycipőben van a gyerek, mert ellustítja a lábizmokat, míg a sík talaj is készteti bizonyos izommunkára a lábat, ha nem annyira intenzíven, mint a természetes, egyenetlen talaj.

Green doktor:

Megoszlik a véleményem. Kerüljük a szélsőségeket. Legyen otthon is mezítláb  valamennyit. Saját fiamon szektás elvakultsággal állandóan  a szobában is hordatott Siesta szandál mellett simán kialakult a lúdtalp. Talán épp emiatt. Most vagy mezítláb van, vagy hintacipőben.

Legújabb ötletem, a papucsviselés. Olyan papucs, ami laza. Ezért ahhoz, hogy fönnmaradjon a lábon, a lábujjaknak minden lépéskor lefelé kell hajolniuk. Ez pedig nem jelent mást, mint folyamatos, észrevétlen lábtornát. Még nincs konkrét ötletem, milyen papucsot javasoljak. Régen a fapapucsot mondták. Egy ortopéd szakorvos szerint viszont ne legyen teljesen merev a talpa (tehát fa), egy kicsit hajolnia kéne.

A lényeg, találni kell olyan papucsot, amiben látjuk, hogy jár a gyerek lábujja.

 

 

 

 

 

Kifelé dőlő (szupináló) talpú, kemény kérgű, harántemelő talpbetét nélküli sportcipőben.

Kerüljük a "dorkót", ami vékonytalpú, vékony vászonfelsőrészes, gyönge sarokrésszel! Ide tartozik a kínai gyártmányú gumiorrú vászondorkó is.


Green doktor javallata: A futócipők a legszerencsésebbek, mert:

  • vastag és ruganyos a talpuk, így kímélik a lábat, tompítják a kemény leérkezéseket
  • a vastag talpból lefaragva könnyen kifelé dőlővé alakíthatjuk otthon
  • van belőlük jól szellőző gyöngyvászon* felsőrészből készült

Mindezek miatt mindennapi utcai/iskolai használatra is jók a szupinálttá alakított futócipők.

Fontos, hogy szellőző anyagút válasszunk: * gyöngyvászon (hálós szerkezetű műszálas anyag, a tipikus futócipők ilyenek, a futás miatti fokozott izzadásra fejlesztették ki) vagy valódi bőr. Műbőr cipőt napközbeni viselésre ne adjunk a gyerekre!


Gyöngyvászon futócipő, egynemű talppal
 

 

Normál futócipő szupináló cipővé alakítása

Amit én javaslok: vegyél egy jó, nem drága futócipőt (pl. Wink vagy Decathlonban 3-4000Ft), és alakítsd kifelé dőlővé:

  1. Kifelé dőlő (szupináló) talépket ragasztatsz a talpára cipésszel
  2. Szupináló sarokbetétet helyezel a cipőbe
  3. Lefaragsz a talpából ékalakban, amennyit az orvos emelésként javasolt

 A 1-2. hivatalos, orvosok, gyógycipőkészítők által ismert módszer. Én mégis a 3-at ajánlom. Ez saját találmány, ám nem véletlenül jutottam idáig, ugyanis a 2-3. megoldásnak a gyakorlatban mindkettőnek van valami gyöngéje.


1. Szupináló talpék felragasztása cipésszel

Ez a módszer funkcionálisan tökéletes. A gyakorlatban azonban 2 hátránya van:

  • Csak bizonyos talpanyagú cipőkre ragaszható föl a talpék, jellemzően a hagyományos félcipőtalpakra. A futócipők habosított könnyű anyagára, a teremcipők okkersága színű talpanyagára nem, egyszerűen nincs ragasztó, ami ragadna rá. Ha ilyet akarunk, előbb pontosan egyeztessük a konkrét cipőt a cipésszel. (Cipészek közt nem mindnek van spéci ragasztója, nekem a Mister Minitet ajánlotta egy cipész, hogy van vmi különösen erős ragasztójuk, de a sportcipőtalpakra ők sem vállalták.)

  • Gáz viselni a gyereknek! A felragasztott talpék azonnali hatállyal "gyógyegeresíti" a cipőt: használat közben látható lesz, és a gyerekek nem hülyék. Nem elég, hogy ők maguk tudják, hogy valami bénaság van a lábukkal, de még a többiek is láthatják, hogy ő valami gyógyegér cipőt hord. Szóval 4-5 éves kor fölött ezt már nehéz elfogadtatni, joggal.

    Az orvosi rendelvényre készítetett szupináló sarokékes gyógycipőknél ez nem zavaró, mert ugyanabból az anyagból, színben készül. Ezeknél viszont maga a modellek zöme annyira kretén, amilyet egy magára valamit is adó 5 éves hölgy vagy úr nem vesz a lábára. Na itt jön be a képbe a vagány sportcipő, egy kis csalással ;) 

 

2. Szupináló sarokbetét behelyezése (3000 Ft/pár, szilikon anyagú, gyógy.seg. boltok, pl. IV. Árpád út.). Jó oldala: gazdaságos, áttehető másik cipőbe, rugalmasságával tompítja a leérkezéseket. Hátrányai:

  • Pluszban magasítja a talpbetétet, kijjebb kerül a boka a cipőből, kevésbé fogja. Ezt az adott cipőt megvizsgálva kell mérlegelnünk. Belefoghatunk a cipő saját talpbetét hátsó részének az amputálásába, és a  szupináló szilikonsarkbetét implantálásába, de az sem lesz egyszerű.
  • Csak a talp belsejét dönti kifelé, magát a cipőfelsőrészt nem. Ez szerintem kissé ronthatja a hatásfokát, hiszen itt a cipő felsőrész külső oldala "ellene dolgozik" a kifelé döntésnek. Ezt vizsgálta már valaki?
  • Cipő levételkor a sarokbetét elcsúszhat, kieshet. Vajon a gyerek fogja ezt állandóan helyére tenni? (Jó ha tudod: nálunk el is veszett az egyik, pedig talpbetét is fedte.)
  • Gyógyegér faktor: itt is egy nyilvánvaló segédeszközról van szó (hacsak nem implantálunk*)

* Implantáció (Green doktor): Saját praxisomban 1 db ilyet készítettem, kivágtam a beragasztott eredeti talpbetét hátulját, szilikon sarkbetét be, a kettő találkozásánál persze lépcsős/egyenetlen, Ez ellen + a sarkbetét kiesésének megakadályozására vékony valódi bőr talpbetét (alul kb. 1mm szivacs, méretrevágható, Deichman)

 

3. Talpfaragással szupinált sportcipő normál futócipőből (Ajánlott!)

Ehhez kifejezetten vastagabb talpú cipő kell, hogy legyen miből lefaragni. Valójában az utcai cipőt, bakancsot is ezzel a módszerrel érdemes szupinálóvá alakítani, és javaslom is erősen! (Csak már lusta vagyok átszerkeszteni, és írni egy külön cikket, hogy "Milyen cipőben járjon a lúdtalpas gyerek?" A többi cikkben úgyis benne van.)

 1. Végy egy lúdtalpas gyereket, vidd el ortopéd szakorvoshoz, ő mondja meg, hány cm-es szupinálás (kifelé dőlés) kell a cipőibe. Ha harántemelést is előír, azt felejts el gyorsan!

2. Végy egy olcsó, de jó minőségű futócipőt (pl. Wink, Decathlon legolcsóbbja 3-4000Ft). A Winknél 34-es méretig szinte csak tépőzárasok vannak, 36-tól a felnőtt nőik közt indul a dőzsölés a fain, valójában uniszex, fűzős modellek közt.

3. Faragj le sniccerrel a cipő talpának hátsó feléből az orvos által előírt cm-t, ékalakúan, hogy kifelé dőljön. Azt is lehet, hogy felét a talpból faragjuk, másik felét a talpbetét hátsó felének oldalirányban lejtőssé alakításával érjük el. Ügyelj, hogy minél kevésbé billegjen a cipő, a lejtés a talp egész szélességén alakítsd ki! Jó, ha már láttál rendes gyógycipőn ilyen supináló talpra ragasztott éket, akkor érted, hogy milyenre kell csinálnod. Majd teszek egy fotót is ide.
A talplevágással az adott területen persze eltávolítod a talp alsó, kopásálló rétegét. Hogy a középső talpanyag jobban kopik? Na és? Merjünk nagyot álmodni!

Találhatsz olyat is, aminek a nagy dizájnolás érdekében az alsó, koptató rétege is vastag, ebből 2-3 mm-t is lenyeshetsz.

A snicceres faragás helyett cipésszel is lecsiszoltathatod a talpat, pénzért persze.


Egy jó cikk a sportcipőválasztáshoz: www.edzesonline.hu/cikk/109/futocipo_valasztas 

Korábban azt írtam:
"A Saucony ill. Asics márkának vannak gyárilag szupinált futó- és túracipői. Ezeken nem kell alakítani."
Na, a Saucony-t ellenőriztem: NINCS szupináló futócipőjük, amit lúdtalpas gyermek használhatna. Amilyük van: Létezik ún. "pronálás* elleni stabilizáló talpas" futócipőjük a felnőtt modellek közt (a legkisebb 35-ös, női), ami hatásában a harántemelő betétnek felel meg. A gyakorlatban nem egy szokásos, kiemelkedő harántemelő domborulattal dolgoznak, magába a talp belső felébe keményebb anyagot tesznek, a külsőbe rugalmasabbat, így ráterheléskor tart erősebben a belső rész, miközben a külső rész jobban besüpped. Ezt azonban csak már fixálódott lúdtalp esetén, felnőtteknek, de min. 15 éves kortól ajánlják, mert a harántemelő betétekhez hasonlóan lustává teszi azokat az izmokat, amiket itt kisegít.
DE, DE DE! Felnőtteknek, panaszt okozó lúdtalppal ez igenis hasznos, és jó lehet!

* pronálás: "befelé dőlés", a szupinálás (kifelé dőlés) ellentéte. A szupináló talpú cipő a láb pronálását (befelé dőlését) hivatott ellensúlyozni.